Nature's Prophet

Mikor Verodicia - az Erdők Istennője - elkészült a zöld helyek kialakításával, elültette a magban kibomlásra váró tavaszt, előcsalta a sziklák mélyéről a kanyargó vizeket, megeskette a napot, hogy teljes figyelmét a növekvő dolgoknak szentelje, rájött, hogy az ő ideje lejárt, és akár egy levél, melynek sorsát már annak magjába megírta, le fog hullani anélkül, hogy látná álmának gyümölcsét. Fájdalmas volt számára remény nélkül hagyni a világot, mivel a hajtások ki sem bújtak még a földből, és gyengék és sebezhetőek lesznek majd mindenféle bántalommal szemben. Talált még egy utolsó magot az erszényében, melyet kifelejtett vetés közben. Egy utolsó szót mondott a magba, majd lenyelte, miközben összeesett. Óriási teste elbomlott a hosszú tél alatt, humusz lett belőle, mely táplálni fogja majd a csemetéket tavasszal. És a tavaszi napéjegyenlőség reggelén, mielőtt az erdő többi része ébredezni kezdett volna, az az utolsó mag megérett és egy pillanat alatt szárba szökkent. Belőle lépett ki teljes lombdíszben az erős és bölcs Nature's Prophet, aki Verodicia erejét birtokolta, mellyel előre láthatta, hol lesz rá a legnagyobb szükség a zöld helyek védelmében; és kik lehetnek azok, akik elég szerencsések, hogy szövetségesüknek hívhatják.