Fekete Arachnia, a Broodmother évszázadokon át rejtőzött a Püroteusz-hegység parázsló kalderája alatt húzódó lávajáratokban, biztonságban nevelve fel milliónyi pókivadékot, mielőtt elküldte volna azokat prédát keresni a fenti széles nagy világba. Egy későbbi korban a Mohóság Vezíre, Ptholopthalész magnetit toronytemplomát a kihunyt vulkán lejtőin húzta fel, tudván, hogy minden fosztogatónak, ki vonzó vagyonát keresi, túl kell élnie a pók-járta átjárókat.

Ezerévnyi anyai nyugalom után Fekete Arachniát banditák és zsebtolvajok, bátor lovagok és nemes ifjak folytonos áradata kezdte ostromolni, akik ugyan kétségtelenül mind ízletesek voltak, ugyanakkor hajlamosak arra, hogy több mint kedvezőtlenné tegyék a környéket ártatlan utódai számára. Megunva az állandó behatolásokat, meglátogatta Ptholopthalészt, és mikor úgy tűnt, az nem hajlik a kompromisszumra Arachniával, selyembe tekerte és félretette a Vezírt, hogy egy különleges születésnapi lakoma főfogása váljék belőle.

Sajnálatos módon a Mágneses Templom urának hiánya a behatolók egy új generációját bátorította fel. Mikor egy újszülöttjét eltaposta egy esetlen kalandor, elszakadt selyemcérnája. Broodmother a felszínre indult, és kijelentette, hogy szándékában áll megszabadulni a világ minden egyes lehetséges betolakodójától; a legutolsó hősig bezárólag, ha szükséges, míg biztosítani nem tudja, hogy bölcsője megint biztonságos, és az ő drága pókcsemetéi fejlődésének szempontjából üdvös környezetté váljon.