Mint sok nagy költő, Auroth is csak időt akar az írásra, de Winter Wyvern élete tele van zavaró tényezőkkel. Az Eldwurm epikusok történelme színes és hosszú, de egyesek attól félnek, hogy a megmaradt sárkány tudósok nem olyan termékenyek, mint egykor voltak, hiszen alig pár sor került az Eldwurm Eddákba az utolsó nagy korszakuk óta. Auroth így siránkozik: „Elfelejtjük, hogy a világon több is van, mint a diadal és az ellenségek leigázása. Életünket a kreatív önkifejezés kereséséért is kell élnünk.” Kutató expedíciókra vállalkozik, könyveket gyűjt inspiráció gyanánt, ám ez a kutatás olyan szörnyen figyelemelterelő tud lenni, hogy kevesebb időt fordít az írásra, mint kellene. Bár tudja, hogy a búvóhelyén kéne leselkednie és az Eddákhoz írnia, folyton eposzi csatákban találja magát erős ellenségekkel szemben. Kastélyokat és ősi könyvtárakat fosztogat... és ha történetesen eközben dicsőség vetődne rá, azt mondja magának, hogy ez csupán kutatása mellékhatása. Az a helyzet, hogy ügyessége és ereje a csatatéren legendás, tudományos erőfeszítései mindeddig aligha voltak irodalmi elismerésre méltók. Ám nem elégszik meg a hősi legendák főhősének szerepével, megteremteni is kívánja azokat.